Tikász Sándor

Zenei pályafutásom:

Alapok:

Szüleim és a velünk egy udvarban lakó zenepedagógus figyelmesek lettek rá, hogy alig négyévesen, játék közben állandóan énekelek. Csöpi néni, Bíborné Weiser Katalin, (később Kiss M. Lászlóné) elismert zenetanárnő volt. Ő javasolta szüleimnek, hogy zeneóvodába járassanak. Szekrénye tetején hét fából faragott törpe állt, kezükkel a szolmizációs jeleket mutatták. Ennek köszönhetően már egész kicsi koromban tudtam szolmizálva énekelni. A vizsgák miatt pedig korán hozzászoktam, hogy közönség előtt szerepelek. Amikor iskolás korba értem, felvettek a Péterfia utcai általános iskola zenei tagozatára, amelyben egy évvel korábban indult meg a gyerekek Kodály módszerrel történő képzése. Számomra ez már ismerős volt, hiszen Csöpi néni törpéinek köszönhetően már kézjelekkel is ment a szolmizálás. Kiváló zenetanárnőnknek, Rimócziné Éva néninek is volt saját találmánya a kottaolvasás játékos elsajátítására. Itt nem törpék, hanem fecskék jelentették a hangokat, ritmusértéknek megfelelően.

Tá bácsi és Ti-ti néni az ötszálas villanydróton a helyükön ülve, teljes lekottázását adták a tanult daloknak. Megtanultunk furulyázni, és a több szólamú éneklésben is jártasak lettünk. Később a debreceni Simonffy Emil zeneiskolába iratkoztam be hegedű tanszakra. Itt Dr Görgényi Gyula volt a tanárom hat évig, a tanulás befejezéséig. Sok fellépésem volt az iskola vonószenekarával, még egy külföldi utunk is volt, Csehszlovákiában Kassán léptünk fel, nagy sikerrel. Ezzel párhuzamosan az iskola kórusában is énekeltem, ahol szintén egy kiváló pedagógus volt a karnagy, Ternyei András az iskola későbbi igazgatója. A kórusban való éneklést később sem hagytam abba, énekeltem az MGM vasas munkáskórusában is vagy négy évet. Meghatározóan nagy élmény volt számomra, hogy személyesen találkozhattam Kodály Zoltánnal és énekeltem neki egy általa kiválasztott dalt a Bicínia Hungarica című művéből. Aláírását a kotta címlapján ma is nagy becsben őrzöm.

Gitárzenekarok:

Ami ezután következett, az pedig a gitár bekapcsolódása az életem történetébe.
Tizenkét éves koromban kezdtem gitározni autodidakta módon, felhasználva a korábbi hegedűs és egyéb zenei alapokat, mely sokat jelentett a gyors előrehaladásban.
Kezdetektől fogva rendszeresen szerepeltem zenekarokban, (osztályzenekar, Kingston együttes, majd a Junior együttes tagja lettem.) Később számos egyéb formációval játszottam debreceni klubokban és művházakban.
Rövid ideig a Mercur, a Rangers, és később a Tűzlabda együtteseknek is tagja voltam. A katonaságnál pedig a Radar beategyüttesben szerepeltem. Leszerelésem után megalakítottam a Revolver együttest.

Legjelentősebb zenekarom az általam és két barátommal, Felkai Mikivel és Pikó Sanyival létrehozott Lux együttes, melyet 1969-ben alapítottunk. (Az alapítást írásba foglaltuk, melyet "Lux első Dekrétum" néven tartunk számon.) Ebben a formációban basszusgitároztam, a Lux későbbi korszakaiban pedig szólógitáron játszottam.

Gitároztam továbbá a Debreceni Dzsesszegyüttesben mellyel több hazai és külföldi (Litvánia, Finnország) fesztiválon vettem részt. Az együttes megszűnése után tagja lettem a Debrecen Dixieland Jazz Band-nek, ahol hathúros banjón játszom mai napig is.
Ezzel a formációval szintén sok országban és fesztiválon játszottam. (Dánia, Ausztria, Németország, Olaszország, Franciaország,) Jó érzés volt együtt örömzenélni Champion Jack Dupreevel és egy műsorban fellépni Billy Cobhammal, Maynard Fergusonnal.

A legjelentősebb fellépésem velük a New Orleans-i Jazz and Heritage Fesztiválon volt 2006-ban, mely Amerika legjelentősebb jazz, blues, és rock fesztiválja. Jelenleg a Lux és a Dixieland Band mellett tagja vagyok a Ref-lex és a Route 66 nevű zenekaroknak.